Szeretem olvasni a Napi Gazdaságot online, sok érdekes és jó cikk található az oldalon. Meg persze néha nagy marhaságok is. Ma azt a főcímet olvastam, hogy "milliárdokat tőzsdézett össze a magyar állam". A cím azt sugallja, hogy zseniális államunk ezt is milyen jól csinálja és rengeteg pénzt keresett. Rögtön eszünkbe juthat, hogy ezt szembeállítsuk a csúnya magánnyugdíj-pénztárakkal, akik meg - a hülyék - csak eltőzsdézni tudták a pénzünket. De mi is történt valójában?
A dolog oda nyúlik vissza, hogy a jóságos állam nemes egyszerűséggel kvázi államosította magánpénztári megtakarításokat. Persze ez így nem pontos, hiszen a visszalépők önkéntesen léptek át az állami pillérbe. Az ilyen önkénteseket mifelénk "kubai önkénteseknek" hívják, de nem térek el a tárgytól. Államunk birtokába így csekély készpénz mellett nagy mennyiségű értékpapír, közte sok-sok magyar részvény került. Ezt szép lassan értékesíti, ahogy a cikkben is írják, folyamatosan "csepegteti". Szóval a meglévő részvényállományát nem "tőzsdézte", hanem tőlünk kapta. És a rajta az idei évben keletkezett árfolyamnyereség hozta a milliárdokat, amiről az állam nem sokat tehet, ahogy persze arról sem tehetett amikor a tőzsde esett és a részvényvagyonán milliárdokat bukott. Még mielőtt azért egyet odaszúrok hadd védjem meg az Államot a cikk kapcsán. Nem tehet róla, hogy a napi online félrevezető címmel közölt cikket arról a tényről, hogy az Állam kezében lévő részvény portfólió értéke az utóbbi időben nőtt.
És a beígért döfés: Mikor azt mondtam, hogy az állam a részvényeit nem "tőzsdézte", az kicsit pontatlan volt. Tőzsdézett is ugyanis. Vételi ajánlatot tett a Rába részvényekre - ami marginális tétel - valamint vett egy hatalmas 21,2%-os Mol portfóliót szerény 1,88Mrd Eur áron . Utóbbit 23 ezer forintért (plusz az apró). A Mol mai záróára kicsit 19 ezer forint felett alakult. Ez ugye a tavaly májusi vásárlástól több mint 20%, azaz 100Mrd forint feletti bukó. Persze a Mol pakett visszavásárlásának célja nem tőzsdei árfolyamnyereség elérése volt. De ha konkrétan arról vetünk számot, hogy mennyit is "tőzsdézett" össze az Állam, akkor bizony ez a kicsit több mint 100Mrd forint mínusz kell, hogy beugorjon.
Néhány kiegészítés:
VálaszTörlés1.a. A magánnyudíjpénztárak az elmúlt 10-12 évben nem, vagy alig voltak képesek reálhozamot produkálni, esetemben -2 %-ot sikerült összehozni, ez nem is meglepő, mert kvázi kifizetőhelyekként működtek, hiszen 2-5 % közötti működési tartalékkal operáltak. (ez elsősorban a banki kötődésű mnyp-kre igaz, a hagyományos alapokon szerveződött (pl . villamosenergetikai dolgozó, gyógyszeripari dolgozók szerveződései tisztességesebben, így pozitív reálhozammal operáltak) Történt ez annak ellenére, hogy 10 éves időtávban mindenki számára a kockázatos portfóliót ajánlották.
1.b. Emlékezetem szerint cca 1,5 éve Lengyelország és Magyarország közösen lobbizott az EU felé, hogy a GDP arányában számított államadósságnál vegyék figyelembe a mynp-i állampapírokat, amire a válasz többedszerre is nem volt.
2.A részvények hosszú távú befektetések, amikből egy kockázatosnak minősített magánynyugdíjpénztári portfóliónak 10 év alatt nem 0 közeli, vagy egyszámjegyű reálhozamot illett volna produkálni, hanem annál jóval magasabbat.
Ellenben a másik oldalon egyenleget von a szerző az elmúlt egy év részvényvásárlásain, ami három okból is hibás:
- nem árfolyamnyereségcélú volt a vásárlás hanem stratégiai(Rába, MOL)
- a papírok nem kerültek értékesítésre, így maximum értékeléstechnikai veszteségről beszélhetünk, a valós veszteség addig nem realizálódik, amíg az eladás nem jön létre
- a részvényenkénti nyereség (EPS) 1500-2500 HUF között mozog, aminek cca 40 %-át akár osztalékként is ki lehet venni évente (!) (persze ez egy-két nagyobb szavazati tulajdonnal rendelkezőtől függ a közgyűlésen)
3. Ha valóban "pénztári" elveken működtek volna a nyugdíjpénztárak vélhetően nem került volna sor az ún. államosításukra, azaz nem terelődött volna politikai síkra az ügy.
Tisztelt Névtelen!
TörlésMegtisztel, hogy olvassa a blogomat és köszönöm, hogy megosztja velem az észrevételeit. Mindazonáltal néhány dologban nem értünk egyet:
A Pszáf honlap tanusága szerint 2001-2010 között az éves átlagos infláció 5,37% volt. Ezt (Budapest klasszikus és Évgyűrűk növekedési portfólió kivételével) minden pénztár, minden portfóliója meghaladta! Azaz a pénztárak pozitív reálhozamot termeltek, dacára annak, hogy a visszamérés időpontja a válság közepére esett és az eszközárak ugye 2008 -hoz képest igen alacsonyak voltak. Mivel a pénztárak nem shortolhatnak, az utolsó három év szükségképpen rosszul sikerült... Az egyének szintjén kb. 80% ért el reálhozamot, Ön sajnos a kisebbséghez tartozott. Ezek a tények fényévekre vannak a kormányzat "eltőzsdézték a pénzünket" kommunikációjától. Az állami nyugdíjrendszer a nyugdíjak - azaz a nyugdíjcélú megtakarításaink - reálértékének megőrzését ígéri. Magyarul ha hiszünk Neki, és be is tudja tartani, akkor pontosan 0% reálhozamot ígér. Ha valóban a hozamok miatt terelődött volna politikai síkra az ügy és nem azért, mert az államnak szüksége volt a pénzünkre, akkor 1. korrekt és tárgyilagos lett volna a hozamokról szóló kommunikáció, 2. lehetőséget teremtettek volna az átlépésre, nem kényszerítették volna a maradás ellehetetlenítésével.
De a téma megér egy önálló blogbejegyzést, remélem annak kapcsán is vitatkozhatunk majd :-)
A MOL részvények stratégiai jellegét én is kiemeltem az írásban és azt is leírtam, hogy fenti kritika a napi online megtévesztő írásának és nem a kormányzatnak szól. A részvényenkénti eredmény ugyanakkor nem éri el a referenciahozamok szintjét (pl. az állampapírokra az állam által kifizetett kamatokét) így ez nem javít a befektetés pénzügyi megítélésén.
Nos lehet félreérthető voltam: az elmúlt egy évben kétféle véleménnyel találkoztam a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban.
VálaszTörlésAz egyik az volt, miszerint eltőzsdézték a tagok vagyonát, ezért pusztulniuk kell. A másik arról szólt, hogy igenis védjük meg a magánvagyonunkat, ne engedjük hogy rátegye az állam a kezét.
Úgy gondolom az igazság félúton van:
Nem kellő gondossággal kezelték a tagok vagyonát, minimális hozamot produkáltak, ami tízéves szinten minimális reálvagyonképződést jelentett. A megoldás ettől függetlenül nem az államosítás kellett volna hogy legyen, hanem egy szigorú PSZÁF általi felülvizsgálat és a működési költségek jelentős megfaragására hozott törvény, rendelet.
A részvénypiacok tavaly év közepi állapota nem gondolom, hogy jelentősen befolyásolta volna a reálhozamokat, mert:
1. a magyar részvények portfóliókban levő hányada alig érhette el a 10-20 %-ot
2. 2011 júniusában még 22000 pont körül lavírozott a BUX, miközben a 2007 júliusi csúcsa 30000 pont volt. Vásárlások csak kisebb mértékben történhettek 24000-es szint felett
És akkor egy példa a sokak által hitelesnek és tárgyilagosnak ítélt nol-ról:
http://www.nol.hu/gazdasag/tagfelveteli_zarlat_az_erste_nyugdijpenztarnal
Ehhez csak a következőket teszem hozzá:
1. amikor három hete megkérdeztem ugyanezen csapat önkéntes pénztári ágától, hogy miként tudok rendelkezni a 10 éves önkéntesben felhalmozott hozamaimról, akkor az volt a válasz, hogy arról én már 3 éve rendelkeztem és ha ezt újból megteszem akkor komoly adófizetési kötelezettséggel és a tagságom megszűnésével kell számolnom. Amint PSZÁF általi kivizsgálást helyeztem kilátásba azonnal korrigálás és helyesbítés történt. Persze mindez lehet csak véletlen.
2. Feleségem cca 250 e HUF önkéntes pénztári befizetését egy utánaszámolásnál számonkértük ugyanezen pénztáron (cca 4 éve), aminek jóváírására másfél év levelezés után került sor. Hogy a hozamokat miként és hogyan számoltak rejtély.
Mindezek lehetnek szubjektumok és véletlenek, azonban tények. Több pénztár háza táján nem voltak rendben a dolgok.
Érdekes, hogy a bankokhoz kötődő nyugdíjpénztárak dolgoztak a legnagyobb működési tartalékkal (cca 3-5 % között), miközben a klasszikus szakmai alapon szerveződő pénztárak ennél szerényebb működési költséggel is megelégedtek. Ami annál is érdekesebb, mivel a taglétszám épp fordítottan arányos.
Mindeközben a hozamok esetében pont az ellenkező trend volt jellemző, a legkisebb pénztárak tudtak kiegyensúlyozott, átlag feletti hozamokat produkálni. (erre a PSZÁF is készített excelt, fent van az oldalán, érdemes tanulmányozni)
És a kis pénztárak tették mindezt úgy, hogy a portfóliókezelőjük szinte minden esetben valamelyik Bank vagy annak alapkezelője volt.
Mindezek alapján azt gondolom egy szorosabb regulázás jelentett volna megoldást a pénztári vagyonok szigorúbb kezelésére, az államosítással én sem értek egyet. És még most sem feltétlen úgy működnek, ahogy elvárható lenne és az alapszabályuk előírja. (önkéntes pénztárak)