Fenti témát a lakossági jelzáloghitelekre (és ezen belül is a kamatváltoztatásokra) hegyezném ki, mert itt a legélesebb a kérdés és személyesen is sokakat érint.
Született egy törvény tavaly év végén ami ezt a sok indulatot kavaró kérdést szabályozza "az átlátható árazás biztosítása érdekében". Április 1.-től életbe is lép, de nem tiltja a bankok egyoldalú szerződésmódosítását, csak korlátozza és szabályozza! Miért?! Van olyan elvetemült ember, aki szerint ez fair dolog?! Hát van. Itt vagyok például én. Sőt, nem csak fair, de szükséges is. De mielőtt kifejteném, tennék némi pontosítást.
Nem azt állítom, hogy minden egyoldalú módosítás rendben van. Az indokolatlan módosításokat meg kell tiltani és teljesen transzparenssé kell tenni, hogy milyen okból és pontosan milyen mértékben módosíthat egyoldalúan egy bank. De az indokolt módosításokat bármilyen sajnálatos is, nem lehet kizárni, mert az a hosszú lejáratú hitelezés végét, de legalábbis extrém módon történő megdrágulását jelentené. Szóval tiltani nem lehet, de azt igazából én sem értem, hogy a jelzáloghitelek 2000 környéki tömegessé válásához képest miért kellett 12 év ahhoz, hogy ezt megfelelően leszabályozzák?
Hogy a "milyen esetben indokolt?" kérdésre válaszoljak, újra visszatérnék ahhoz, hogyan is működik leegyszerűsítve a banki hitelezési tevékenység. A bank általánosságban nem a saját pénzét kockáztatja. A betéteseknek kamatot ad amiért rövidebb-hosszabb időre lemondanak a pénzükről, majd az így gyűjtött forrásokat kölcsönadja a hiteligénylőknek. A betéti kamatokra (forrásköltség) rászámolja az adott ügyletre eső működési, tranzakciós, kockázati, stb... költségeit, plusz az elvárt profitját és az így kapott "marzzsal" megfejelve állapítja meg a hitelei kamatát.
Mi ezzel a gond? Tegyük fel, hogy a betétesek átlag 10%-on hagyják a bankban a pénzüket, a bank marzsa a lakáshiteleknél 5%, egyszerűen adódik, hogy 15% a fix és kőbe vésett hitelkamat. Mi indokolhatja a változást? Sajnos míg a hitelesek 10-20 vagy még több évre szeretnek felvenni hiteleket, a betétesek többnyire csak néhány hónapra helyezik el a megtakarításaikat, így nem lehet előre látni, hogy a hitel teljes futamideje alatt milyen kamaton tudja a bank finanszírozni a hosszú távra kiadott hitelt. Az évek során a forrásköltségek (betéti kamatok) jelentős változása irreálissá változtathatná a kőbe vésett fix hitelkamatot. Egy bank ilyen kockázatot nem vállalhat fel, így vagy nem lenne aki hitelt ad, vagy a lehetséges kamat emelkedések kockázatát is be kellene építsék az áraikba és fenti 10%-os betéti kamatok mellett 15 helyett mondjuk 20% lenne a hitelkamat. Létezik emellett egy vicces harmadik megoldást is: Ha mindenki, aki adott futamidőre - mondjuk 20 évre - szeretne hitelt, hoz magával valakit, aki hajlandó húz évre fix kamatra és felbonthatatlan módon elhelyezni azonos összegű megtakarítást... Egyik sem hangzik túl jól.
Nem csak hogy szükséges tehát lehetővé tenni a kamatok indokolt esetben történő változtatását, de így egyenlőek a feltételek. Ne felejtsük el, hogy Nekünk ügyfeleknek is van lehetőségük egyoldalúan szerződést módosítani. Ha a bankok hajlandóak is lennének fix és változtathatatlan feltételekkel hitelezni, akkor lenne egyenlő feltételű a szerződés, ha mi ügyfelek sem módosíthatnánk azt egyoldalúan. Mit jelentene ez? Például, hogy mivel a bank extrém ( a mi szerződésszegő magatartásunkkal összefüggő) esetek kivételével nem mondhatja fel a szerződést, azaz nem mondhatja, hogy előbb, vagy más ütemezésben fizessük azt vissza, Nekünk sem lenne lehetőségünk elő- vagy végtörleszteni. Maga a végtörlesztés lehetősége pedig ügyfelek kontra bankrendszer viszonylatban a fix kamatok ügyfél általi egyoldalú csökkentését is jelentik! Mert ha mondjuk három éve a fenti 10% betétek -15% hitelek időszakában vettem fel hitelt, de ma 5% betéti kamatok mellett a bankok 10%-on kínálnak a bankok új hiteleket, mit teszek? Kiváltom a régi drága hitelemet egy új 10%-osra, azaz gyakorlatilag egyoldalúan kamatot csökkentettem a bankrendszerrel szemben. Ha ez fair a csökkenő kamatkörnyezetben, márpedig szerintem fair, akkor a bankok (indokolt mértékű) kamatemelése is fair kell legyen emelkedő kamatok mellett.
Ha csak a kamatok mértékére hegyezem ki a problémát, akkor a megoldás egyébként pofon egyszerű. Vannak úgynevezett referencia kamatok - például jegybanki alapkamat, állampapír hozamok, stb... - amik szoros összefüggésben vannak a bankok forrásköltségeivel. Fix és tetszőlegesen módosítható kamatozású hitelek helyett egyszerűen csak olyat szabadjon szerződni, ami valamely referencia kamat plusz konkrét marzs kamatozású - például jegybanki alapkamat + 5%. Így a kamat kedvező és kedvezőtlen irányba is transzparens és fair módon változhat csak.
Az áprilistól életbe lépő törvény végre ezt kötelezővé is teszi. Nagy segítség lesz abban, hogy egyrészről megakadályozza az indokolatlan egyoldalú lépéseket, másrészről pedig, hogy elfogadtassa az ügyfelekkel az indokolt - de számukra kedvezőtlen -változások "fair" voltát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése