IMF hitel és államadósság

Ha én vagyok az egyetlen, aki félrevezetőnek - vagy nevezzük inkább félreérthetőnek - tartja a kormányzati kommunikációt IMF hitel ügyben akkor elnézést. Nekem úgy tűnt, hogy a kommunikáció azt sugallja, hogy a Bajnai kormány alatt felvett nagy összegű IMF hitel eladósította az országot (növelte az államadósságot) és a jelenlegi kormány azért (is) küzd oly derekasan egy újabb hitelkeret ellen, hogy az adósság ne növekedjen tovább. Mivel a mostani esetleges hitelkeret - de nevezhetjük védőhálónak is - kapcsán napról-napra változik a  kommunikáció, így inkább általánosságban írnék arról, hogy egy IMF-től felveendő, az államadósságot finanszírozni hivatott hitel önmagában mennyivel járul hozzá az adósság növekedéséhez.

Röviden semmivel. De hadd magyarázzam el ezt is egy rendhagyó köznapi példán keresztül:

Legyen Magyarország helyett a vizsgált "szervezet" a Kovács család. Kovácsék havi összes jövedelme ("GDP"-je) 2012-ben 500eFt, azaz éves 6 millió. Van 4,8 millió tartozásuk ("államadósság"), ezt még később részletezzük. A normál kiadásuk 5,95 millió + a tartozásaik után fizetett kamatok, évi 350eFt, összesen 6,3 mFt. Ez alapján Kovácsék költségvetéséről elmondható, hogy a GDP arányos államadósságuk (4,8mió/6mió) 80% és bár a költségvetésük elsődleges egyenlege (6mió bevétel -5,95mió kiadás) pozitív, de a GDP arányos hiányuk ((6,3-6)/6) sajnos így is 5%. A gyakorlatban Kovácsék adóssága idén is növekszik 300eFt-tal. De hogy jön ide az IMF? Mindjárt oda érünk.

Kovácsék adósságát valakinek finanszírozni kell. Ezt Ők jellemzően két forrásból oldják meg. Részben különböző ismerős magánszemélyektől kapnak kölcsön rövidebb-hosszabb időre, akik ezért normál kamatot számítanak fel, de ez a kamat érzékenyen változhat annak függvényében, hogy mennyiben hisznek Kovácsék jövőbeni kölcsön-visszafizetési képességében. Ha az egyik kölcsönnnek lejár a  határideje, kérnek mástól, amiből az előzőt rendezik, valamint persze a "hiány" miatt mindig kicsit növelni is kell az összes kölcsönt. (Így nő lassacskán az államadósság, ami GDP arányosan ettől még nem biztos, hogy nő, hiszen Kovácsék jövedelme is általában évente gyarapszik.) Nevezzük a kölcsönadókat mondjuk "állampapír vásárlóknak", a tőlük felvett hitelt pedig "piacról történő finanszírozásnak". Ezen kívül Kovácsnak van egy gazdag anyósa (IMF néni), aki szintén ad Neki kölcsön ha kell, ráadásul minimális kamatra. De Kovács nem szeret Tőle kérni, mert IMF néni csak úgy ad kölcsön, ha belepofázhat abba, hogy mire költsék a konyhapénzt!

Sajnos azonban vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet a nénit kikerülni. Néha elterjed a hír, hogy Kovácsék anyagi helyzete rosszabb mint eddig hitték és olyan magas kamaton tudja csak a piacról finanszírozni az adósságát, ami rémisztő módon megemelné a hiányt. 2009-ben például, miután bejött a válság, és az ismerősök azt a pletykát hallották, hogy Kovács elveszti az állását és így a család nem fogja tudni visszaadni a kölcsönkért pénzeket, még magas kamatra sem adtak Kovácséknak új hitelt a lejárók helyett. Ekkor Kovács egy nagyobb kölcsönt kért IMF nénitől, és ebből rendezgette a lejáró állampapír adósságát. Itt fontos megjegyezni, hogy attól, hogy egy nagy kölcsönt kapott IMF nénitől, még nem nőtt a Kovács család adóssága. Csak a strukturája változott (Több IMF, kevesebb állampapír). Az adósság attól nő, mert a család költségvetésében hiány van.

Epilógus: Kovácsnak hatalmas szerencséje, hogy a felesége és a gyerekei akik megválasztották a konyhapénz kezelőjének, nem értenek az államháztartáshoz. Simán benyelik, hogy minden IMF nénitől felvett hitel növeli az adósságukat, ezért inkább az állampapír-vásárlóktól kér kölcsönt. Pedig csak azzal százezreket spórolna a család, hogy nagyobb arányban támaszkodna IMF nénire és így alacsonyabb kamatokat fizetne a hitelei után. Ekkor persze le kellene nyelni a nénivel járó kellemetlenségeket is...

Hát, valami hasonló módon működik a mi kis országunk finanszírozása is...